A magyar nyugdíjrendszer az Európai Unió nyugdíjkoncepciója tükrében

Az Európai Unió a nyugdíjakkal kapcsolatban hármas célkitűzést fogalmazott meg: a nyugdíjak legyenek

- megfelelőek (adequate pensions),

- fenntarthatóak (sustainable pensions) és

- korszerűek (modernised pensions).

A nyugdíjak megfelelősége azzal mérhető, hogy mennyire képesek megelőzni a szegénységet, helyettesíteni a munkából származó jövedelmet, továbbá azzal, hogy mennyi ideig részesülnek az emberek nyugdíjban, arra is tekintettel, hogy a nyugdíjak mennyire tükrözik a nemzedékek egymás közötti szolidaritását.

A magyar nyugdíjrendszer nem képes megakadályozni a nyugdíjasok relatív elszegényedését és egyre kisebb mértékben képesek helyettesíteni a munkából származó jövedelmet.

Ennek legfőbb oka az, hogy a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik, miközben a nemzetgazdasági átlagbérek gyorsabb tempóban nőnek.

A 13. havi nyugdíj lassítja ezt a folyamatot, viszont ez a plusz ellátás két újabb súlyos problémát okoz:

- egyrészt komoly finanszírozási nehézséggel jár, hiszen kérdéses, hogy hosszabb távon honnan lehet előteremteni azt az évi plusz 370 milliárd forintot, amibe a 13. nyugdíj kerül,

- másrészt elmélyíti a nyugdíjas társadalom megosztottságát, miután a 13. havi nyugdíjnak nincs felső határa, mindenki a saját nyugdíja összegét kapja pluszban, így a szegény nyugdíjas még szegényebb, a gazdag nyugdíjas még gazdagabb lesz.

A nyugdíjak fenntarthatósága attól függ, hogy az állami és a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi stabilitása közép és hosszú távon mennyire biztosított az öregedő társadalmak és a gazdasági kihívások miatt az állami pénzügyekre nehezedő egyre erőteljesebb nyomás közegében, tekintetbe véve az öregedés okozta problémák három irányban kialakítandó költségvetési kezelési lehetőségeit:

- egyrészt a munkával töltött aktív életszakasz meghosszabbítását és a nyugdíj mellett munkavégzés támogatását,

- másrészt a járulékok és járadékok méltányos egyensúlyának (az ekvivalencia elv érvényesülésének) a biztosítását,

- harmadrészt a tőkefedezeti és egyéb kisegítő nyugdíjmegoldások elérhetőségének támogatását.

A magyar nyugdíjrendszer e tekintetben vegyes eredménnyel vizsgázik. A nyugdíjkorhatár 65 évre emelkedésével tíz éven belül három évvel nőtt az aktív életszakasz.

A nyugdíj melletti munkavégzés a versenyszférában korlátozásmentes és kifejezetten előnyös mind a nyugdíjas munkavállaló, mind a munkáltató szempontjából (járulékmentesség). A közszférában azonban továbbra is kemény korlátozás érvényesül, aminek egyre kevésbé érthető az indokoltsága.

Az ekvivalencia elv érvényesülése kifejezetten aggályos, főként a nyugdíjrendszer egyik legfőbb bevételi forrását képező szociális hozzájárulási adó mértékének folyamatos csökkenése miatt - egyebek között ennek a következménye, hogy a költségvetés adóbevételei terhére minden évben jelentős mértékben támogatni kell a nyugdíjkasszát, hogy fizetni tudja a nyugdíjakat és egyéb ellátásokat.

Az egyenleg fenntartását egyre nehezebbé teszi a 13. havi nyugdíj (370 milliárd forint/év) és a nők kedvezményes nyugdíja (320 milliárd forint/év) fedezetének folyamatos megteremtése is.

A nyugdíjcélú előtakarékosság állami támogatása jelenleg háromféle megtakarítási termék (nyugdíjbiztosítás, nyugdíj-előtakarékossági számla, önkéntes nyugdíjpénztári tagság) személyi jövedelemadó jóváírással történő ösztönzését jelenti.

Az adójóváírás a nyugdíjbiztosításokra történő kiterjesztés évében, 2014-ben jelentős ösztönző erőt képviselt, jelenleg azonban három tényező is csökkenti ezt az erőt: egyrészt a háromféle típusú szerződésre összesen visszakapható adójóváírás összege nyolc év alatt sem nőtt, így jelenértéke jóval kisebb 2022-ben, mint 2014-ben volt, másrészt az szja jelentősége egyre inkább csökken a magyar adórendszerben (a fogyasztási típusú adók előretörése következtében), harmadrészt egy sor olyan adó-optimalizált foglalkoztatási jogviszony terjedt el (legismertebb példája ennek a kata), amelyben fel sem merül az szja fizetés. Így "a tőkefedezeti és egyéb kisegítő nyugdíjmegoldások elérhetőségének támogatása" gyengül Magyarországon, miközben radikálisan erősödnie kellene.

A nyugdíjak korszerűsége megköveteli a nyugdíjrendszer átláthatóságát, a férfiak és a nők eltérő igényeivel összhangban történő működtetését, a nyugdíjtervezéshez szükséges minden információ rendelkezésre állását, továbbá azt, hogy bármilyen nyugdíjreform a lehető legszélesebb társadalmi egyetértésen alapuljon.

E tekintetben a magyar nyugdíjrendszer (a nők pozitív diszkriminációját kivéve) semmiben sem teljesíti az európai elvárásokat. A magyar nyugdíjrendszer nem átlátható, senki nem tudja előre megmondani, mennyi lesz a nyugdíja, a befizetett járulékai alapján semmilyen becslést nem képes tenni a nyugdíjvárományára. A magyar nyugdíjrendszer az egyetlen a világon, amelyik bruttó keresetekből nettó nyugdíjat állapít meg, de azt is csak a nyugdíjigénylés időpontjában, így senki nem tud az állami nyugdíja várható összegének ismeretében felkészülni a nyugdíjas éveire - például ennek megfelelően takarékoskodni. A nyugdíjrendszer átláthatatlan és túlkomplikált Magyarországon.

Szép feladat lesz a magyar nyugdíjrendszer olyan átalakítása, amelynek eredményeként a nyugdíjak itthon is megfelelőek, fenntarthatóak és korszerűek lesznek.

nyugdíjguru.hu