Felületes, kinyilatkoztató a nyugdíjrendszert érintő jegybanki javaslat-csomag

"Ami jó felvetés, az nem új, ami új, az nem jó - egyelőre általában így látom az MNB javaslatcsomagjának a nyugdíjrendszerre vonatkozó részeit... ugyan van benne átgondolandó, de felületes, kinyilatkoztató, a hogyanról pedig hallgat" - ez Barát Gábor első benyomása a Magyar Nemzeti Bank által a napokban közzétett 144 pontos gazdasági javaslatcsomagról, amely több fejezetben egy-egy adott szempont mentén foglalkozik a nyugdíjrendszer egyes elemeivel. Mint az Országos Nyugdíj-főigazgatóság korábbi vezetője leszögezte: "a nyugdíjrendszer elemeit érintő javaslatok igen vegyesek", legyen szó akár a nyugdíjkorhatárról, akár a leendő nyugdíj összegét befolyásoló egyes elemekről, mint a premizálásról a felnevelt gyerek(ek) után, vagy akár a Nők 40 program felülvizsgálatáról.

- Mi az első benyomása az MNB által a napokban közzétett - Fenntartható egyensúly és felzárkózás - javaslatcsomagjáról?

- Van benne átgondolandó, de egyes javaslatok túl általánosak, így nehéz értékelni. Nem hiszem, hogy a javasolt lépések enyhítik a nyugdíjrendszer feszültségeit, és hosszabb távon stabilizálják a Nyugdíjbiztosítási Alapot (NY.A.). Winston Churchill mondta egyszer egy anyagól, hogy van abban jó és új is, a gond az, hogy ami jó, az nem új, ami új, az pedig nem jó. Egyelőre általában így látom az MNB nyugdíjat érintő javaslatait. A MNB a korábbi 330 pontos javaslatcsomag után, előállt egy 144 pontos javaslattal, ami a gazdaság, a pénzügypolitika, az államháztartás szinte minden elemét érinti, így okszerűen az egyes szakágazati területeket, amelyek túlmutatnak az MNB hagyományos feladat-és ügykörén. Megjegyzem, az impozáns és ambiciózus javaslat-cunami elemeinek a többsége lényegében a kormány felelősségi körét fogja át. Számos javaslat iránya és tartalma, hasonlóan az említett 330 pontos programhoz, sok kérdésben az eddigi kormánypolitikát is kritizálja. Az, hogy az igen széles skálán mozgó javaslatok összeállnak-e egy komplex rendszerbe, és hogy a fő célt időben és tartalmában megalapozzák-e, külön kérdés. Én erre több ok miatt nem tudok válaszolni. A program célja az, hogy Magyarország 2030-ra érje el az EU-átlagot. Hát őszintén mondom, drukkolok, de szokták mondani, "innen szép nyerni". Megjegyzem, van olyan kormánytag, aki még nagyobbat álmodott, és szerinte nyolc éven belül utolérjük Ausztriát. Ha egy centit nem lépnek előre a sógorok, akkor is nehéz dió, talán ha szembe futnak, elhagyhatjuk őket.

- Ön szerint miért a jegybank vállalta egy ilyen csomag elkészítését?

- Elgondolkodtatónak tartom. Jó lenne tudni, hogy miért ismét az MNB állt elő - a szerintük - előremutató javaslatokkal, amelyek amúgy a társadalom nagy részét, és lényegében az államháztartás egészét érintik. Mondhatnánk persze, hogy dicséret illeti őket, amiért gondolkodnak, még ha nem is mindig jó irányban. De hát a nyugdíjjavaslatokat érintően sokszor - szerintem legalábbis - már magát az eszközrendszert sem mérik jól fel. Mindenesetre kíváncsi leszek a kormány reakciójára, mert most még a kormányt célozza meg a formailag és terjedelemben impozánsnak tűnő anyag, amit - a hírek szerint - Matolcsy György jegybankelnök mintegy egy hónapja átadott Orbán Viktornak.

- Akkor mélyedjünk bele a nyugdíj-szakmába: melyek ön szerint a csomag fő üzenetei?

- A program kiemelten két cél érdekében fogalmazza meg a nyugdíj-javaslatokat: egyrészt a teljes foglalkoztatás fenntartása, másrészt a demográfiai kihívásra adandó válaszok szempontjából, ráadásul néha túlságosan általánosan, a szakmai célt, sőt, még a következményeket is "eltakarva". Emellett még foglalkozik, a Nyugdíjbiztosítási Alap (Ny. A.) bevételi forrásának csökkentésével, nem kimutatva azonban, hogy az egyes nyugdíjjogi javaslatokkal együtt hogyan alakulna az egyenleg, illetve mennyiben lenne fenntarthatóbb, kiszámíthatóbb a nyugdíjrendszer, mint napjainkban. Vannak sarokkövei a nyugdíjrendszert érintő részeknek, ilyenek a nyugdíjszabály módosítása, mint a teljes foglalkoztatottság elérésnek az eszköze; a gyermekvállalás ösztönzéséhez való hozzájárulás; vagy éppen a nyugdíjbiztosítási alap bevételeinek és a foglalkoztatót terhelő bevételnek, a szociális hozzájárulási adónak a csökkentése. Bár az igazság szerint még a cél sem derül ki minden esetben világosan.

- Mire gondol? Például?

- Nem világos számomra például a teljes foglalkoztatottság és a javaslat szerinti nyugdíjszabály-módosítás célja. Kérdem én: vajon a cél a teljes foglalkoztatottság fenntartása, azaz, hogy ne legyen munkanélküliség, s legyen elegendő álláshely a dolgozni tudóknak, illetve kívánóknak; vagy az, hogy legyen elég munkavállaló az álláshelyek betöltéséhez. A kettő ugyanis szerintem egymás ellentéte. Ha ez utóbbi a cél, akkor a javaslat ezt úgy próbálja elérni, hogy a hiányzó fiatalok helyett időseket akar bent tartani a munkaerőpiacon. Ám ennek a lehetőségei erősen korlátozottak, akár a szándék, akár az egészség, akár a munkajogi környezet vagy egyéb feltételek hiánya miatt is. Nem hiszem, hogy akár egy "dupla bónusz" segítene ezen. A kényszer (korhatár) pedig könnyen vezethet kerülőutakhoz. A szóban forgó területet befolyásoló nyugdíjszabályok változásai az elmúlt években erősen "cikkcakkosak" voltak, ami persze nem véletlen. A nyugdíjszabály - ezen a területen is - csak közvetett eszköz lehet, sőt, már az sem nagyon, mert egy érdemi, a tovább dolgozást elősegítő bónuszemelés sem tud versenyezni a nemrégiben biztosított kedvezménnyel. Emlékezzünk csak! Pár éve olyan szabály él, hogy aki nyugdíj mellett dolgozik nem kell egyéni járulékokat fizetnie a keresete után, és a foglalkoztató mentesül a szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettség alól. Egyébként a nyugdíj igénybevétele nélküli tovább dolgozás és a nyugdíj melletti munkavállalás, mindig határterülete volt a nyugdíj és a munkajogi érdekeknek, szabályozásnak, és a nyugdíjérdek gyakran a háttérbe szorult.

- A javaslatok között szerepel a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz kapcsolása is. Mi szól mellette és mi ellene?

- Ez elméletileg jól hangzik, és hosszabb távú gondolkodásra érdemes felvetés, ugyanakkor sok tényező befolyásolja a korhatár alakulását, illetve alakítását. A javaslat egyébként "burkolt" korhatáremeléssel járna. Nem hiszem, hogy amikor végére értünk a korhatáremelésnek, pár éven belül ezzel kellene foglalkozni. Az igaz, van olyan ország, amely a "kapcsolatot" valamilyen módon figyelembe veszi a nyugdíjszámításnál, de ez úgy érzem, nálunk - mint említettem - majd több tényező értékelését igényli és a nyugdíjformula átgondolását, a hatások modellezését is. Ami pedig, az "induló nyugdíj túlzottan függ a korábbi évek keresetétől" megállapítást, valamint az igen szélsőséges, és szűk adathalmazra "épített példaként bemutatott helyettesítési arányt illeti: célszerű legalább három tényezőt szétválasztani. Ezek pedig azzal vannak összefüggésben, hogy nálunk bérvezérelt a rendszer.

- Mit ért ez alatt? És mit kell szétválasztani?

- A munkanyugdíj bérvezérelt rendszer, hogy az egyéni bérektől függött, és függ a nyugdíj. Ezért az annak alapjául szolgáló keresetek hosszú beszámítása esetén nélkülözhetetlen a valorizálás. Mint ismert, 1988-tól indult, hogy főszabályként az úgynevezett irányadó időszakot veszik figyelembe, ezzel pedig pár év múlva gyakorlatilag már az életkereset áll elő. A béreket bérindexszel lehet értéken tartani, ez "behozza" az egyéni bérek mellé az országos átlagos bérdinamikát is. Lehet, hogy például a GDP megbízhatóbb, de nem adekvát módszer. Másrészt a bérvezérelt rendszerben is érezteti hatását, ha a bérek "sajátosan" mozognak, mozgatják őket. Ez nem meglepő, és önmagában nem ok konstrukciós változtatásra. Tény, hogy a javaslat "csak" a nyugdíjszámítás módjának felülvizsgálatáról szól, a felülvizsgálat céljáról és a "hogyan"-ról nem, az csak sejthető. Bár a magam részéről biztosnak veszem, hogy a javaslattevő nem az indexálási módszer megváltoztatására gondolt. A valorizáció amúgy nem induló nyugdíjszint-szabályozó, arra ott az úgynevezett nyugdíjskála. És végül, ha módszertanilag nem jól méri a KSH a bérnövekedést, és például a kimaradók miatt azt felülértékeli, akkor javítani kell a módszertant.

- Az MNB egy további javaslata - ahogy a beszélgetésünk elején ön már jelezte - nem más, mint a gyermekvállalás elismerése a nyugdíjrendszerben. Ezt ön jónak, vagy éppen ellenkezőleg, rossznak, vagy oda nem illőnek tartja?

- Valóban, a gyermekvállalás ösztönzésének egyik eszközeként javasolja az MNB a gyermekvállalás elismerését a nyugdíjrendszerben, mégpedig hivatkozva a családalapú/családbarát nyugdíjrendszerre. A gyerekszámtól függő nyugdíjrendszer az utóbbi időben több szakmai diskurzus tárgya volt, különböző - eltérő színvonalú - tanulmányokban lehetett róla olvasni. Pro és kontra érvek "csaptak össze", elméleti síkon, de főként a működtetését illetően. Rendkívül sok és kényes társadalompolitikai, népesedés- és nyugdíjpolitikai kérdés maradt nyitva, kiemelten a felnevelt (!?) gyermekekhez és végzettségükhöz kötött nyugdíjszámítás kapcsán, ami szerintem társadalompolitikai és nyugdíjbiztosítási szempontból egyaránt vállalhatatlan. Van, amire korrekt válasz nem, vagy csak ellentmondásosan adható.

- Mi az ön válasza?

- Én nem zárom ki a gyermekhez kapcsolódó - hangsúlyozottan reális keretek közötti - további preferenciát, de véleményem szerint a nyugdíj nem tud ösztönözni gyerekszám-ügyben. Ugyanakkor vannak olyan élethelyzetek, amikor a gyermek, illetve a keresetnél kisebb társadalombiztosítási juttatás igénybevétele miatt nyugdíjjogi szempontból érdemes vizsgálni valamilyen "kiegyenlítést", mégpedig a későbbi nyugdíjhátrány tompítása érdekében. A program azonban példálózva, általánosságban, tartalmukban és hatásukban eltérő módszereket javasol, amelyek befolyásolják a gyakorlati működtetést is. Van, amit érdemes értékelni, a működő szabályrendszerbe való illeszthetőségre is kitérve, de van olyan javaslat is, ami igen problémás módszer lenne. Az utóbbira példa: a felnevelt gyermekek számától függő, de egyébként fix összegű többletnyugdíj ötlete, még inkább az utódok járulékbefizetésétől függő összegű többletnyugdíjra vonatkozó javaslat. Ugyanis nem tudom, hogyan lehet közgazdaságilag értelmezhető, jól működő kapcsolatot teremteni gyermekszám és járulékvolumen között.

- Szóba hozza az MNB a "nők 40" intézmény felülvizsgálatának szükségességét is. Ezzel egyet tud érteni?

- Nem sokat mond a kitétel a "demográfiai feltételekhez kapcsolása". Csak sejthető és támogatható az irány, bár a "nők 40" korkedvezmény alaposabb és mélyebb felülvizsgálatot indokol, s nem is csak a nyugdíjjogi feltételek bonyolultsága miatt.

- Mi az, ami még szemet szúrt önnek az MNB javaslatcsomagjában?

- A program - csak általánosságban - javaslatot tesz a nyugdíjbiztosítási alap (Ny. A.) bevételeinek, azaz a pár éve már társadalombiztosítási járuléknak nevezett, a nyugdíjjárulékot is magában foglaló egyéni járulékok, illetve a foglalkoztatót terhelő szociális hozzájárulási adó, meghatározott személyi körben - ami állandó vitát generálna - történő további csökkentésére. Ez nyugdíjszakmai, illetve fedezeti szempontból is felvet komoly elvi kérdéseket, s az anyag nem utal arra, hogy az NY. A. kieső bevételét pótolná a központi költségvetés. Pedig az ellátórendszertől nem lehet a nyugdíjfedezeti oldalt ennyire elszakítani.

N. Vadász Zsuzsa

hirklikk.hu